Séta a síremlékek között

Virtuális séta budapesti temetőkben

Mikor ezt megláttam, rögtön a további linkre kattintottam, mert nagyon kíváncsivá tett, hogy mégis mekkora lehet a személyek listája. Nem olvastam végig az összes nevet, de gyors átfutás alapján megállapítottam, hogy különböző korok és területek képviselői is fellelhetők. Találhatunk köztük költőket, írókat, színészeket és így tovább.
Először meglepődtem, hogy ilyen is van, aztán rájöttem, hogy nem kéne meglepődni, hiszen már alig van olyan dolog, téma, amihez ne kapcsolódna valamiféle internetes variáció.
Ahogy a rövid leírásban is olvasható, én is el tudom képzelni, hogy mikor egy-egy személyről tanulunk valamelyik órán, legyen az történelem, magyar, matematika, fizika stb., lehetne kapcsolni, hogy hol található a síremléke.
A projektes ötletet úgy tudnám elképzelni, hogy például felső tagozat osztályai kapnak egy-egy költőt (vagy akár osztályon belül több csoport és így több költő is), aki kapcsolható az adott év tanagyagához. A költő életét, munkásságát stb. projekt formájában lehetne feldolgozni, akár egészen tág témakörök hozzákapcsolásával is (pl. adott kor jellemzői). Ennek keretében tudnám elképzelni, hogy ellátogatnak az adott költő síremlékéhez is.
Ide tudok is kapcsolni egy saját emléket: még általános iskolában, talán egy verseny keretében (erre nem emlékszem pontosan) sokat foglalkoztunk az iskolánk névadójával, Jankovich Miklóssal. Ennek keretében pedig mi is ellátogattunk a sírhelyhez és közösen rendbe is tettük azt (pl. a feliratok letisztítása). Én személy szerint érdekesnek találtam és így valahogy közelebbinek éreztem magamhoz a témát és a személyt is, mert ott voltam és láthattam, hogy valóban fontos személy lehetett mifelénk.

Skype a tanórán

Skype angolórán

A Skype tanításban való alkalmazásába pillanthatunk bele a rövid leírás és videó alapján. Ennél a konkrét esetnél nagyon tetszett a felhasználási terület: különböző országok tanulói ismerhetik meg egymás szokásait, játszhatnak együtt és tanulhatnak egymásról, illetve egymástól az internetes kapcsolat segítségével. A pedagógus ez esetben az angol óráját gazdagítja ezzel.
A hallottak és látottak alapján azon gondolkoztam, hogy hogyan lehetne egy ilyen ötletet bevinni tanulásban akadályozott tanulók osztályába. Szerintem maga a módszer, eszköz náluk is ugyanúgy hatásos lehet, érdekes és izgalmas élményt nyújthat számukra. Az idegen nyelv használat kiküszöbölésére az jutott eszembe, hogy fel lehetne venni kapcsolatot olyan határon túli országokkal, ahol élnek magyarok, vannak magyar (magyarul beszélő) osztályok. Így a tanulók egyrészt megismerkedhetnek valamelyest egy másik ország jellemzőivel, másrészt azzal is, hogyan őrzik vagy próbálják megőrizni határon túli diáktársaik a hagyományaikat, jellegzetességeiket. Megismerkedhetnének az egyes iskolarendszerek, iskolai szokások eltéréseivel is.
Azt is el tudom képzelni, hogy országon belül kapcsolatot létesít pl. egy "eldugottabb", kisebb lélekszámú település osztálya egy nagyvárosi tanulóközösséggel. Szerintem egy ilyen interakció során is rengeteg tapasztalatot gyűjthetnek egymástól és egymásról a diákok.
Azt is el tudom képzelni, hogy kisebb létszámú csoportok esetén minden diák "kap" egy tanulótársat, valakit, akivel ily módon tud kapcsolatot felvenni. Itt is az egymástól való tanuláson lenne a hangsúly, s a másiktól szerzett ismereteket aztán bemutathatnák az osztályaiknak.
Véleményem szerint azért rejt számos lehetőséget az internet és, a mostani témához kapcsoltan a videókapcsolat világa, mert a fiatalok megtapasztalhatják, hogy mennyi mindenről tudunk úgy is tudást, élményt szerezni, hogy közben nem is vagyunk ott a konkrét helyszínen. Ennek felismerése pedig akár eredményezheti azt is, hogy önállóan kutassanak, érdeklődjenek a határtalan lehetőségek iránt. A tanulótársas ötlet nyomán pedig akár barátságok is születhetnek, s ezáltal rendszeresebb oszthatják meg egymással a gondolataikat.

Számítógépes tudásfelmérés

http://ikt.kir.hu/Cikk.aspx?id=2386

Általában véve a számítógépes tudásfelmérés nem tűnhet újdonságnak, egy érdekes valaminek. Mi is szerezhettünk már ilyen tapasztalatot az egyetemi pályafutásunk során. Ennek vannak előnyei: azonnali visszajelzés (amennyiben így lett beállítva a rendszer), gyors kitöltés.

Egy kutatócsoport szakemberei olyan számítógépes rendszer kidolgozásán munkálkodnak, mely alkalmas lehet az általános iskolás diákok tudásának rendszeres felmérésére. A leírás rövid, ám több dolog is megtetszett az elvekben. Jónak találom, hogy a feladatlapok a diákok számára otthon is elérhetőek lesznek, ezáltal lehetőséget adva nekik, hogy saját tudásukat ellenőrizhessék, képet kaphassanak arról, hogy mely területeken kiemelkedőek és melyek azok, ahol még akadnak nehézségeik. A pedagógusok szempontjából ezek az eredmények pedig azért szükségesek, mert így felmérhetik a fejlesztendő területeket az egyes tanulókra vonatkozóan.
Szintén érdemesnek találom kiemelni, hogy a rendszer több megoldási lehetőséget is elfogad, tehát lesz olyan, ahol nem feltétlenül csak egy helyes megfejtés létezik. Egyet értek a papíralapú tesztek kritikájával, mely szerint azok értékelésénél nehéz kiküszöbölni a szubjektivitást, valamint időigényes személyre szabni. Egy ilyen rendszer viszont lehetőséget nyújthat arra, hogy az egyes tanulók a felkészültségüknek, képességeiknek megfelelő teszttel birkózhassanak meg.
Fontosnak találom, hogy a kutatók ügyelnek arra is, hogy elvegyék a felmérés "dolgozat-szagát". Érdekes animációkkal, képekkel, hangokkal igyekszenek élvezetessé tenni egy olyan folyamatot, amiről amúgy nem feltétlenül a szórakozás, az élvezet jutna eszünkbe. Szerintem jó ötlet, hogy ilyen módon próbálják megéreztetni a tanulókkal a felmérés fontosságát. Elképzelhetőnek tartom, hogy a tanulókban kialakul egy olyan igény, hogy kíváncsiak legyenek arra, éppen hol tartanak és mely területekre kell jobban odafigyelniük a saját boldogulásuk érdekében.

Kíváncsian várom tehát, hogy alakul a kutatás, milyen eredmények születnek. Remélhetőleg az elkövetkezendőkben bővebb helyzetjelentést is olvashatunk a témában.

Y-generáció a munkahelyeken

Sziasztok!

Még az őszi szünetben küldte át ezt a cikket az egyik barátom azzal a kommenttel, hogy szerinte érdekelni fog. Ez így is lett, és mivel a témája ide kapcsolódik, arra gondoltam, hogy megosztom veletek.
Ez a cikk ( http://www.piacesprofit.hu/kkv_cegblog/jonnek-az-y-sracok/ ) nem az iskola világával foglalkozik, hanem arra világít rá, hogy 2020-ra a munkahelyeken kb. 50%-ban a mai harmincasok, illetve a most gimnáziumba járók fognak dolgozni: az Y-generációval tehát a munkahelyeken is számolni kell. Ennek a generációnak a korábbiakhoz képest eltérő elvarásaik vannak: nagyon fontos a munkához való személyes kötődés, a flexibilitás. Egy felmérés szerint a fiatalok több mint a felénél szóba sem jöhet olyan munkahely, ahol korlátozzák a közösségi média használatát.
A cikk tippeket ad a munkáltatóknak, hogy mivel lehet vonzóvá tenni egy munkhelyet az Y-generáció tagjainak: pl. rugalmas munkaidő, meetingek a megbeszélések helyett, pontos munkaleírás, beléptetőporgramok...
...viszont arra is figyelmeztet, hogy nem kizárólagos módon kell átalakítani a munkakörnyezetet, és semmiképpen nem egyik napról a másikra. Hiszen nem arról van szó, hogy az új generáció teljesen kiszorítja a régit, hanem több -adott esetben egymástól nagyon különbözően gondolkodó- generáció együttműködéséhez kell teret biztosítani.

Kérdőív - folyt. köv.

Azt ígértem, hogy értesülni fogtok arról, hogyan haladok a kérdőívvel. Nos, ennek az ígértenek szeretnék most eleget tenni: örömmel tudatom veletek, hogy a kérdőív felvétlre kész állapotban van ! :)
A kérdőív segítségével többek között arra keressük a választ, hogy pl. az ELTE - BGGYK különböző szakjainak végzős hallgatói mit gondolnak arról, hogy kik a digitális bennszülöttek, vagy mik azok az IKT eszközök. Választ keresünk arra is, hogy szerintük az IKT eszközök mennyire segíthetik a tanulási folyamatot, és hogy a jövőben ők használnák-e őket a munkájuk során...
Izgatottan várjuk, hogy mi fog ebből kisülni. :)

Saját-nemsaját élmény

Minden szerdán én megyek a 16 éves unokatesómért, L-ért a sulijába. Dobbantó osztályba jár az Addetour Alapítványi Gimnázium és Szakképző Iskolába. Gyengénlátó és enyhén értelmi fogyatékos, rengeteget tanulok tőle arról, hogy mit hogyan kellene csinálnom, nekem, leendő gyógypedagógusnak, tanárnak, felnőtt többségi társadalom tagjának. Ezek a szerdák mindig jó hangulatban telnek, feljön hozzánk, főzünk, eszünk, beszélgetünk. Még lelkes ezzel az iskolával kapcsolatban, szereti a tanárokat, az osztálytársait, az órákat. Múltkori beszélgetésünk alkalmával szó terelődött a varázs-táblára. Kicsit meghökkentem, hogy egy tizenhatévest még mindig varázstáblával etetnek, de aztán gyorsan túltettem magam a normalizációs elv unalomig emlegetett tételeinek ignorálásán, végülis ő most úgyis nyakig benne van Roald Dahl Boszorkányok című könyvének olvasásában, akkor is varázstáblának értelmezné az interaktív táblát, ha a korának megfelelő szakterminusokkal ostromolnánk... ennyit neked, normalizációs elv... Szóval szó esett erről az interaktív csodáról, amit L. szerint nem tudnak használni a tanárok és nagyokat hahotázva meséli, hogy a legtöbbször akkor beszélnek csúnyán, ha az interaktív táblával tartják az órát. Nevetünk, ez tényleg vicces, néhány percig abszolút legális módon idézi vissza az elhangzott szitkokat. Aztán már csak csupa jót a tábláról, mert attól még hogy nem működik, lefagy, bedöglik, kikapcsol, nem kapcsol be, túl sötét, túl világos, szóval attól még szeretjük és értelme is van, mivel L. ügyesen visszaidézi a sejtekről szóló biológiaórájuk tartalmát, ez újra eltereli a beszélgetés fonalát, de hát miről is beszélgetünk: sejtekről, immunrendszerről, megbetegedésekről, hol ő mond okosat, hol én hallgatok okosan és mire hazaérünk, észre se vettük, de gyakorlatilag már fel is mondta a leckét. Persze kiderül, hogy a tábla nem elég, még akkor sem, ha varázsolni tud. A filmek és játékok után mindent részletesen megbeszélnek, szóval a mi diskurzusunk már csak amolyan ismétlés számára. Íme hát az interaktív tábla haszna, még a gyengénlátó unokatestvéremnek is rásegít a vizuális memóriájára, amiből az egész család profitál, nincs szükség délutáni tanulásra. Egy élménnyel gazdagabban válunk el mindketten!