Népszerűsítés

Azon gondolkozom, hogy vajon mások honnan szerezhetnek tudomást azokról a dolgokról, amikbe mi bepillantást nyerhettünk a múlt órán? Legalábbis én korábban nem igazán hallottam ezekről a honlapokról és valószínűleg magamtól sosem jutott volna eszembe, hogy utánajárjak, mi mindent lehetne találni. Szerintem megoldás lehetne, ha a gyermekek minél előbb kaphatnának ízelítőt abból, hogy mennyi mindent érhetnek el neten keresztül, amik nagyban segíthetnék az önálló tanulásukat. Az persze nehéz lenne, ha minden oldallal egyesével foglalkoznának az iskolában, de szerintem, ha egyáltalán tudomást szerezhetnének arról, hogy mennyi anyag érhető el így, akkor bátrabban keresgélnének maguk is és fedeznének fel új dolgokat.
Nem kell lemondani az internettel, technikával kis ideje barátkozókról sem, nekik is ugyanígy meg lehetne mutatni ezt-azt. Talán így azok is bevonhatóbbá válhatnának, akik haszontalan időtöltésként tekintenek az internetre.
A lényeg, hogy jó lenne, ha az emberek kapnának információt arról, hogy milyen sokoldalúan lehet felhasználni az internetben (illetve az ott található oldalakban) rejlő lehetőségeket. Szükség lenne a különféle eszközök népszerűsítésére, hiszen véleményem szerint nagyon alacsony azoknak a száma, akik csak úgy gondolnak egyet és maguk állnak neki böngészni, hogy pl. vajon létezik-e olyan oldal, ahol kész prezentációkat találhatok egyes témákban.

Tari Annamária a Kutatók Éjszakáján

Pár napja a Neptunban érkezett egy üzenet, hogy Tari Annamária (az Y generáció és a Z generáció c. könyvek szerzője) klinikai szakpszichlógus előadást fog tartani a Kutatók Éjszakáján Debrecenben. Már megint egy olyan program- gondoltam első ránézésre- amin nem tudok ott lenni, pedig nagyon érdekelne. Aztán szerencsére volt annyi eszem, hogy ránéztem a konzultációs időpontok listájára(pszichologiát hallagatok levelezőn), és láttam, hogy ezen részt tudok venni, mert bizony pont lent leszek aznap. Így hát megfűztem a többieket, hogy bár 8-tól 5-ig óránk van, erre az előadásra érdemes még beülnünk 6-tól 8-ig... és Tari Annamária minden várakozásunkat felülmúlta, az előadás hihetetlenül izgalmas volt. :) Az összefoglalót alább olvashatjátok. :)

Mit kezd a klinikai pszichológia az online tér megjelenésével?

Az offline családi élet és az online tér súlya

Tari Annamária előadása a Kutatók Éjszakáján 2012. szeptember 28-án a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központjának meghívott vendégeként

A segítő szakembernek értenie kell azt a világot, amiből a kliens érkezik.
Az információs társadalom a személyiséget is megváltoztatja.

 Pszichoterápia és online tér? à ez a skype-terápia! (Igen, ez nem vicc...:D)

A terápia két külön térben folyik.
Interszubjektivitás az online térben is kialakul, de pl. a nonverbális jelek nem látszanak, ami korlátozza a terapeuta megfigyelési lehetőségeit.

Online személyiség, virtuális én

Az internet drámai eltolódást okoz az identitásban, a viselkedésben.
A virtuális én:

·         kevésbé felelősségteljes

·         feszegetheti a hitelesség határait

·         online üzemmódban szabadnak és sérthetetlennek érezzük magunkat

·         gyakrabban, spontán és tudattalanul bukkan fel

Érzelmi inkontinencia (Tari):

traumatikus élmény à feszültség azonnali ventillálása à látszólagos megoldás à de a feszültségoldás ellenére a probléma nem oldódott meg valójában!
Az inkontinencia kifejezés a késleltetés képességének hiányára utal, az ilyen embereken az ingerek feldolgozás nélkül futnak át. Jellemző módon 10 percenként posztolnak facebookon: a szorongásukat kitárulkozással kompenzálják.

Netcelebek à a környezetüknek láthatatlan emberek láthatóakká válnak, „valakik” lesznek.

Z-generáció (1996. után születtek):

·         Nem az információ tartalmát, hanem az elérési útvonalat jegyzik meg à „A jövő sebésze a vesémet remélem, hogy nem a Wikipédián keresi majd…”(Tari)

·         Multitasking à különböző dolgok egyidejű végzése

·         Innterkonnektivitás à folyamatos kapcsolatban maradás érzése

·         A személyiség értelmi és érzelmi fejlettsége mozaikszerű képet mutat.

A kognitív kép megtévesztő, a koruknál idősebbnek látszanak, de a rendelkezésre álló érzelmi mechanizmusok korlátozottak.

Problémát okoz, hogy lerövidül a gyermekkor. Korábban 18 évesen érettségiztek, ma a komoly megmérettetések korábbra tolódnak, a kisérettségit 14 évesekkel is megíratják à teljesítményszorongás. A szülők pedig nem értik, mi a gond, hiszen „más dolga nincs a gyereknek, csak az, hogy tanuljon.”

Fordított szocializáció jelensége (Csepeli György):

A fiatalabbak lépéselőnyben vannak az idősebbekhez képest az élet számos területén.
A kétféle tudás (a digitális kompetencia és az élettapasztalat) konfliktusa jelenleg generációs konfliktus.

Idealizáló hatás à az internet átírja a megismerés folyamatát
Kognitív gazdaságosság (Taylor): ha már egyszer címkéztünk valakit nem szívesen címkézzük át à viszont az első képet gyakran online információk (pl. facebook-profil) alapján alakítjuk ki, ami sokszor pozitívabb képet mutat a valóságosnál. Ez a kép lehet, hogy akkor is fennmarad a későbbiekben, ha a valóságban nem helytálló.

 Exhibicionizmus és én-bemutatás à mi marad az intim szférában?

A nárcisztikus viselkedésmód általánossá válásának veszélye:

Minél nárcisztikusabb valaki, annál interaktívabb à Az átlag user olyan hálóval találja szemben magát, ahol a nárcisztikus karakterek túlreprezentáltak. Ennek az a veszélye, hogy ezt tekintheti követendő példának.

 Online szorongások:

·         Információ-megvonási szorongás

·         Fear of missing out: attól való félelem, hogy lemarad, kimarad valamiből

 Az internet erős projektív felületként működik à az ember olyat is leír („trollkodik”), amit offline sosem mondana a szemébe senkinek.

Egy-egy jelszó ismerete olyan, mintha valakinek megkapnánk a teljes pszichoterápiás dokumentációját.

Inernet - az időrabló?

Számtalanszor előfordult már, hogy a képernyő előtt ülve pikk-pakk eltelt az idő úgy, hogy esetleg mást is terveztem az adott napra. Persze ilyenkor nagyon szégyellem magam, hogy nem tudom jól beosztani az időmet és esetleg haszontalan dolgokkal pepecseltem a számítógép előtt.
Más elfoglaltságaim kapcsán is rájöttem, hogy az időbeosztás egy igen fontos dolog, külön időt kell rá szánni. A hétfői óránkat követően arra a következtetésre jutottam, hogy érdemes a számítógéppel "édes kettesben" töltött időt is megtervezni. Valóban rengeteg időrabló tevékenységet tudunk űzni a világhálón, melyek életünkhöz, szakmai fejlődésünkhöz hozzáadott értéke nem túl magas... (facebook, különböző játékok, elsőre "viccesnek" tartott képek böngészése, stb)
Azonban vannak olyan oldalak, amik csupa ismeretterjesztő információval, vagy egyéb hasznos tulajdonsággal bírnak - itt jelenleg a web 2.0-es lehetőségekről van szó. Ilyeneket ismerhettünk meg a hétfői órán is, mint például: slideshare, delicious, norc (időrabló is lehet, ahogy magamon tapasztaltam :) és egyéb blogok, microblogok.
A fenti lehetőségeket igyekszünk a félév során minél többet használni a csoportban - személy szerint nekem a legtöbb igen szimpatikus.
Gyógypedagógusokként pedig arra kell majd figyelnünk, hogy a "digitális bennszülötteket" is úgy irányítsuk mind az IKT eszközök használata során, mind egyéb eszközök esetén, hogy az ne kizárólag szabadidejük szórakozással, hanem érdeklődésüknek megfelelő informálódással telhessen.

Azt hiszem ez egy olyan vita, amelynek se vége, se hossza. Közben magamban meg csöndesen azt gondolom, hogy ott lezárható, ahol elkezdődik, a gyógypedagógiai tanulmányaink során begyűjtött attitűdök és rugalmasan alkalmazandó nyitottság bedobásával legalábbis mindenképpen. Az e-könyvről volt szó természetesen, pro és kontra. Élvezve az előnyét annak, hogy itt szabadon szárnyalhatnak a gondolataim és nem szól be senki, ha nem alkotok eléggé objektív véleményt, számomra a kontra érvek teljes mértékben közhelyes és ideje múlt fantáziálásoknak tűnnek. Minden csupán ízlés kérdése, mert az olvasás élménye, tehát az elképzelt jelenetek, szereplők, tájak nem a papírtól vagy a képernyőtől függenek, hanem az olvasó személytől, az pedig, hogy ehhez hogyan jut el leghatékonyabban a szó, hát személye válogatja. Azért izgulni, hogy a könyvek ideje lejárt, felesleges, hiszen amíg kereset lesz rá, addig lesz könyv is. Úgy érzem, nehéz kitörni abból a perspektívából, hogy mint olvasó családok gyermekei, kicsit kívülről, mint egy idegen és furcsa tevékenységre tekintsünk az olvasásra. De meg kell ezt tennünk, nincs mese, nem indulhatunk ki magunkból ezen a téren, ha már legalább egy órát is eltöltöttünk Bánfalvy tanár úr szociológiai előadásain, melyeknek visszatérő figurája volt, a középosztálybeli tanító néni és a matyó hímzéses vászonnal beborított naplója, csipke terítője. Igazi ideális ellenségemmé vált nekem ez a tanító néni az összes jóindulatával és a "könyv szeretetével" együtt. Tehát kívülről szemlélem a matyó hímzéses olvasó könyvet, meg "denehézaziskolatáskát", meg a Halász Juditot éneklő kazettás magnót, meg a matek példák végeérhetetlen sorát a délutáni fényben nehezen kiolvasható táblán. Ismerem őket mind, de nem vagyok benne biztos, hogy viszont látnám őket a saját osztálytermemben. És ugyanígy kívülről szemlélem azt a rengeteg új eszközt, amit gyakorlatilag el se tudok képzelni: nem foglalnak sok helyet, de sokat tudnak és sok mindenkinek segítenek: nekem is meg nekik is, nekünk. Úgy gondolom, hogy ez a nyitottság, amire az olvasás is nevelhet és amire magunkat is rá kell nevelni. Ez a differenciálás, hogy tényleg azt az eszközt alkalmazom, ami egyben kompetenssé tesz és kihívást is jelent. És igen, ez a life long learning, hogy nem csak az számít tudásnak, amit az egyetem 4-6-10 éve alatt megszerzek, hogy nem áll meg a fejlődés a diplomám megszerzése után. Végülis kapcsolatot szeretnék az én világom és a gyerekek világa között, miért ne nyithatnék én is, ha már ezt a nyitottságot várom el tőlük?

Félelmek a múltból

Őszintén szólva nekem korábban voltak kételyeim, hogy mennyire bevihetők a tanítási-tanulási folyamatba a mindenféle "kütyük", számítógép, programok stb. A kétségeim onnan eredtek, hogy mindig magamból indultam ki. Én nagyon sokára kerültem kapcsolatba egyáltalán magával a számítógéppel és sokáig idegenkedtem is a használatától, meg mindenfélével ami nagyon technikai, meg modern. Mindig úgy álltam hozzá, hogy ezek használata nekem biztosan nem menne. Talán ezek miatt tudtam olyan nehezen elképzelni, hogy akkor a kis elsősöknek miért is segíthetnek ezek az eszközök. Ahogy azonban elkezdődtek a gyakorlatok és mellette még látom a húgomat is felnőni, azt vettem észre, hogy azoknak, akik most fiatalabbak és lehetőségük nyílik iskolai keretek között is megtapasztalni az ilyen eszközöket, sokkal természetesebb ezek kezelése. Míg én azon izgulok, hogy nehogy valami önmegsemmisítő gombra nyomjak az interaktív táblán, ezzel felrobbantva az iskolát, addig ők bámulatos gyorsasággal oldanak meg feladatokat rajta. Ráadásul úgy teszik mindezt, hogy közben sokan nem is veszik észre, hogy kőkemény tanulás történik ilyenkor.
A barokkos körmondataim lényege, hogy attól még, hogy annak idején nekem nem annyira ez volt a természetes közeg, el lehet fogadni, hogy ma már nincs így. És ha most ez a jelen, akkor miért ne lehetne ezt kiaknázni? Főleg, hogy annyi már a lehetőség és az eszköz, hogy szinte mindenki számára található valami, ami éppen neki megfelelő, ami az ő érdeklődését képezi.

Pályaválasztás 20 év múlva

A héten említettem órán egy cikket, amiben olyan szakmákat mutat be az író, melyek kb. két évtized múlva jelennek meg. A cikk egy brit jövőkutatással foglalkozó cég - a Fast Future Research - munkáján alapul. Egy kis ízelítő:

• testrészkészítő (készítés, forgalmazás, javítás)
• nanoorvos (nanoméretű eszközök használata a gyógyászatban)
• GM-gazdálkodó (génmódosított növény termesztés és állattenyésztés)
• karanténfelelős (halálos vírusok megjelenésére való felkészülés - számomra ez egy kissé paranoid...)
• újtudomány-etikus (azt hiszem a fentiek alapján nem szorul magyarázatra ennek a szakmának a szükségessége)
• klímaváltozás-visszafordító szakember 
• memóriabővítő sebész (ez milyen jól jön majd egy-egy vizsgaidőszak előtt :))

További érdekes foglalkozások:
http://www.origo.hu/tudomany/20111216-jovokutatas-urturizmussal-klimavaltozassal-nanotechnologiaval-osszefuggo-foglalkozasok-jonnek.html

Helyzetjelentés a második hétről

Sziasztok!

Ezen a héten kiválasztottuk, hogy milyen sablont szeretnénk használni a projekttervünk megkomponálásához. Helyi idő szerint a terv még folyamatban van. :)
Elkezdtünk szakirodalmakon gondolkodni, amiket felhasználhatunk a munkánk során, személy szerint arról számolhatok be, hogy kijegyzeteltem Virányi Anita Tanulásban akadályozott digitális bennszülöttek c. munkáját, és megosztottam a többiekkel a facebook csoportunkban.

Kezdetek

Kedves Mindenki!

Ahhoz, hogy most ezt a bejegyzést olvashassátok, igencsak izzasztó út vezetett. Jó magam (Dóri), elvállaltam a feladatot, hogy létrehozom a blogot, mert hát biztos nem lesz nehéz. Elfelejtettem azonban, hogy a számítógépekkel kapcsolatos dolgok terén a szerencsétlenségem nem ismer határokat. Nem volt ez másként most sem, de a lényeg, hogy megszületett végül.
A kiscsoportunk tagjai: Fanni, Györgyi, Laura és én. A témánk az IKT eszközök a tanulásban akadályozott gyermekek oktatásában (nem biztos, hogy ez volt a pontos cím, de így legalább nem kell lehivatkoznunk amiatt, hogy mástól idéztünk).
A sikeres együttműködés érdekében létrehoztunk egy facebook csoportot is, ahol feltehetjük egymásnak a felmerülő kérdéseinket. Meg hát így tudjuk bökdösni egymást ösztönzés, noszogatás céljából.
Az órán, a gondolattérkép elkészítésének kezdetén talán picit nehezebben jöttek a gondolatok. Aztán, mikor sikerült főbb csoportosítási szempontokat alkotnunk, egyre több tapasztalat, élmény jutott eszünkbe. Már az is felmerült bennünk, hogy a kurzus végére magunk is fejlesztünk valami forradalmi találmányt.
Egyenlőre azon törtük a fejünket, hogy mi mindent lehetne bevenni ehhez a témához. Gondoltunk iskolalátogatásokra, az eszközök megpályázásának lehetőségeire és még sok másra. Ha majd úgy igazán nekilátunk a feladatnak, valószínűleg akkor jön majd a legtöbb ötlet.
Így a hétre ennyit osztanánk meg veletek. Hétfőn találkozunk! :)