Őszintén szólva nekem korábban voltak kételyeim, hogy mennyire bevihetők a tanítási-tanulási folyamatba a mindenféle "kütyük", számítógép, programok stb. A kétségeim onnan eredtek, hogy mindig magamból indultam ki. Én nagyon sokára kerültem kapcsolatba egyáltalán magával a számítógéppel és sokáig idegenkedtem is a használatától, meg mindenfélével ami nagyon technikai, meg modern. Mindig úgy álltam hozzá, hogy ezek használata nekem biztosan nem menne. Talán ezek miatt tudtam olyan nehezen elképzelni, hogy akkor a kis elsősöknek miért is segíthetnek ezek az eszközök. Ahogy azonban elkezdődtek a gyakorlatok és mellette még látom a húgomat is felnőni, azt vettem észre, hogy azoknak, akik most fiatalabbak és lehetőségük nyílik iskolai keretek között is megtapasztalni az ilyen eszközöket, sokkal természetesebb ezek kezelése. Míg én azon izgulok, hogy nehogy valami önmegsemmisítő gombra nyomjak az interaktív táblán, ezzel felrobbantva az iskolát, addig ők bámulatos gyorsasággal oldanak meg feladatokat rajta. Ráadásul úgy teszik mindezt, hogy közben sokan nem is veszik észre, hogy kőkemény tanulás történik ilyenkor.
A barokkos körmondataim lényege, hogy attól még, hogy annak idején nekem nem annyira ez volt a természetes közeg, el lehet fogadni, hogy ma már nincs így. És ha most ez a jelen, akkor miért ne lehetne ezt kiaknázni? Főleg, hogy annyi már a lehetőség és az eszköz, hogy szinte mindenki számára található valami, ami éppen neki megfelelő, ami az ő érdeklődését képezi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése