http://videotorium.hu/hu/recordings/details/3333,IKT_eszkozok_hasznalatanak_lehetosegei_a_tanulasban_akadalyozott_gyermekek_matematika_oktatasaban
Erre a videóra akkor bukkantam/bukkantunk, amikor órán a 'tanulásban akadályozott gyermek' kifejezésre kiadott találatokat kellett átfutnunk. A videót elindítva ért a meglepetés, hogy ismerős arccal "találkozom" benne. Póth Éva volt az egyik gyakorlatvezetőm, s tartottam is nála matematika órát. Így volt szerencsém megismerkedni személyesen is az általa összeállított matematikai segédanyagokkal. A feladatok színessége, érdekessége mellett az nyűgözött le leginkább, hogy a tanulók mennyire élvezték a tanórákon a táblánál való munkálkodást. Ami a legjobban meglepett, hogy nem csak az elsősök, hanem a 7-8. osztályosok is ugyanúgy lelkesedtek és jelentkeztek, hogy kimehessenek a táblához.
Jelenleg a szakiskolai gyakorlatomat töltöm. Azt figyeltem meg az osztályban, ahol a legtöbb időt töltjük, hogy az ottani tanár által összeállított, szintén remek feladatsorok, tanagyagok ellenére mégsem akkora a lelkesedés, mint azt a másik iskolában tapasztaltam. Legalábbis nem jellemző, hogy "harcot vívnának" azért, hogy kijuthassanak az interaktív táblához (pedig hangsúlyozom, az ottani anyag is kiváló).
Ez utóbbi osztály egy kilencedik osztály, szóval még nem összeszokott csapat és arról sem tudok semmit, hogy ki milyen iskolából jött, ki mennyire járatos az ilyen eszközök használatában, kinek mennyire új ez a dolog. Emiatt tehát nem igazán lehet messzemenő következtetéseket levonni, így csak a sejtéseimet tudom veletek megosztani. Arra gondoltam, hogy a lelkesedésben tapasztalt eltérések talán abban rejlenek, hogy ki mikor találkozik ezekkel az eszközökkel. Legalábbis az első gyakorlati hely esetében olyan osztályokról van szó, akik tanulásában-tanításában szinte a kezdetektől jelen van az interaktív tábla. Ha meg nem is a kezdetektől, akkor is az a jellemző, hogy nem csak egy tanóra, hanem több óra keretében is megjelenik valamilyen formában. Róluk tehát elmondható, hogy nagyon jártasak a használatában, ismerik, hogy mennyi lehetőség rejlik benne és, hogy mennyire fel tudja dobni az egyes anyagrészeket az izgalmasságával. Elképzelhető, hogy a kilencedikes osztály tagjai korábban még nem találkoztak ilyesmivel. Vagy az is lehet, hogy, mivel náluk nem az osztályteremben van jelen a tábla, s így nem találkoznak vele napi szinten, így nem ismerhették még fel ennek hasznosságát.
Ismét hangsúlyozva, hogy ilyen kevés ismerettel, mint amennyivel én bírok az egyes tanulók interaktív táblához fűződő "előéletéről", nem vonhatok le törvényszerűséget, az a véleményem, hogy ahhoz, hogy egy ilyen eszköz beépítése sikeres lehessen az oktatási folyamatban, több feltétel érvényesülése szükséges. Az egyik lehet az, ha a tanulók már "ebbe születnek", tehát már a legkorábbi osztályfoktól kezdve jelen van az életükben, s már akkor aktív használóivá válhatnak. Ha erre nincs lehetőség, mert mondjuk csak később tesz szert ilyen eszközre az adott intézmény, akkor az segíthet, ha a diákok nem csak egy-egy óra keretében találkoznak vele, hanem több idejük van arra, hogy felfedezhessék a benne rejlő lehetőségeket.
Ez a kis elmélkedés most eléggé a tanulói oldalra koncentrált, de azzal is tisztában vagyok, hogy mindehhez elengedhetetlen a pedagógusok megfelelő hozzáállása, türelme, kitartása, szakértelme és még sorolhatnám hosszasan. Most viszont erről szerettem volna írni, mert ehhez tudtam hozzáfűzni a friss tapasztalataimat.
Ui.: Nem kapcsolódik a témához, de felfedeztem a blogolás egy nagyon-nagyon hasznos funkcióját. Már majdnem befejeztem az írást, amikor véletlenül egy másik ablak helyett ezt zártam be. A szívem lehet, hogy meg is állt és csak abban bízhattam, hogy van ember, aki ismeri itthon a 30 kompresszió-2 befújás szépségeit, amikor is félve megnyitottam újra és örömmel láttam, hogy automatikusan elmenti azt is, amit még nem tettem közzé. Szóval köszönet az alkotóknak, hogy gondoltak az olyan emberekre is, akik képesek ilyen bakikra :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése