Le vagyok kissé maradva, de pótolom a hiányosságaimat és a népszerűsítés témával kapcsolatban eszembe jutott egy Erasmusos berlini élményem, amely nagyon meghatározó volt számomra. Az első hetekben, amikor ámulva kapdostam a fejem a jobbnál jobb órák között, az egyik szemináriumon a tanár közölte, hogy a mai napon egy kicsit a forrásokról fog nekünk beszélni. Gondoltam, na jó, ez uncsi lesz... biztos részletesen kifejti majd, hogyan kell a könyvtárból kölcsönözni (ami mellesleg szavakkal leírhatatlan hatást tett rám, amikor az első napokban betévedtem). Nyilván a saját korlátoltságom tette, hogy ilyesmire számítottam és az óra közben nem hogy lankadt az alacsony figyelmi szintem, hanem teljesen számomra korábban ismeretlen izgalomba jöttem annak hallatára, mennyi-mennyi-mennyi forrása van a tanulásnak a könyveken kívül és hogy a könyveket mennyiféle adatbázison keresztül lehet megközelíteni. Ez valahogy tényleg ösztönzött a keresésre, mert amikor az embernek nem azért kell imádkoznia, hogy AZ az egy könyv bent legyen a könyvtárban ÉS még pont legyen hely a jegyén, hogy kikölcsönözze, hanem ehelyett rengetegféleképpen elérhető és még annyi típusú adatforrás közül tudja kiválasztania a számára leginkább passzoló szövegeket vagy már nem is igazán merem szövegnek nevezni őket, tehát adatokat, na szóval akkor az ember sokkal motiváltabb magára a tanulásra is...igazából maga a keresés is rengeteg tanulást foglal magába, amiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni és képesek vagyunk azt gondolni, hogy még semmit sem csináltunk, pedig a gondolataink rendszerezése éppen abban a státuszban történik a leginkább.
hihetetlen, tényleg az, hogy mennyi forrás és lehetőség áll a rendelkezésünkre és összehasonlítva mennyire kevés az, amellyel élünk is.