2012. október 14., vasárnap

Ki mutat példát?

Sok hír terjeng arról, hogy hogyan váltak emberek áldozatokká felelőtlen internetes találkozók útján vagy hogyan kergettek öngyilkosságba személyeket azáltal, hogy a világhálón verbálisan bántalmazták őket. De arról is hallani, hogy egyes nem átgondolt bejegyzések, posztok stb., hogyan hatottak ki aztán komolyan az illetők vagy mások életére. A heti órán felmerült pár gondolat azzal kapcsolatban, hogyan kerülhetünk kellemetlen szituációba vagy akár elég nagy "bajba" is napjaink legnépszerűbb közösségi oldala, a Facebook "segítségével". Kíváncsiságból beírtam a következő keresőszót: 'Facebook botrány'. Megláttam, hogy 983 000 találat közül választhatok és bár tapasztalataim azt mutatják, hogy többnyire működik a "hosszú még az éjszaka" dolog, de mégis inkább kiválasztok egyet, amit be is linkelek. A választásom egy iskola pedagógusai körül kirobbanó botrányra esett, ahol az egyik tanár egy orangutánhoz hasonlította egy diákját üzenőfali bejegyzés formájában.
(http://eduline.hu/kozoktatas/2012/7/9/Orangutanhoz_hasonlitotta_tanitvanyat_a_Fac_KK0PRN)
A hír meglehetősen rövid, ám bennem mégis megindított valamit. Sokat beszélgettünk arról, hogy szükséges lenne az oktatásba valamilyen formában beépíteni annak megtanítását, hogyan lehet felelősségteljesen, óvatosan használni a közösségi oldalakat. Hiszen, ha a tanítási-tanulási folyamatba is be szeretnénk vonni ezt az eszközt, akkor elengedhetetlen megismertetni diákjainkkal a lehetséges veszélyforrásokat, illetve azt, hogy hogyan tudják ezeket kiküszöbölni. A hírt olvasva azonban felmerült bennem, hogy ezek szerint előbb szükséges lenne, hogy az oldalt használó pedagógusokat tájékoztassuk a használat módjáról. Legalábbis nem várható el pl. egy olyan diáktól, hogy ne posztoljon magánjellegűbb információkat, amíg egy olyan pedagógus osztályába jár, aki nyilvánosan csúfolódik tanítványával. Ha nem is pont ezt az esetet vesszük, hanem mondjuk egy olyat, ahol a pedagógus más, ám továbbra is személyesebb dolgot ír ki, akkor is ugyanott vagyunk, hogy a diák előtt példaként az a felnőtt áll, aki szűretlenül tárja elénk gondolatait.
Tanulságnak talán azt tudnám megfogalmazni, hogy egy pedagógusnak nem csak az iskola falain belül kell jó példát mutatnia. Nem játszhatja az erkölcscsőszt, ha otthon már kompromittáló dolgokkal árasztja el a falát. Persze, a közösségi oldalak valamiféle arctalanságot, személytelenséget kölcsönöznek nekünk, de ettől még ugyanúgy felelősek vagyunk azért, amiket megosztunk másokkal. És véleményem szerint ez a felelősség kiterjed mindazokért is, akikre hatunk az adott tartalommal. Fontos tehát, hogy előbb maguk a pedagógusok legyenek tisztában a rendszer működésével, mielőtt nekilátnának az órákba való beépítéshez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése