A kurzus végéhez közeledve érzem saját
magamon is a változást. Számomra ez leginkább abban nyilvánul meg, ahogyan a
szakpedagógiai gyakorlaton tanítandó óráimra felkészülök, illetve hogy
ebben a felkészülési folyamatban hogyan használom az internetet. Az eredmények
persze biztosan összefüggésbe hozhatóak azokkal a tényekkel is, hogy az eddigi
gyakorlatokhoz képest szokatlanul szabad a kezünk a tervezői munkában.
Észrevettem, hogy ennek kapcsán én is máshogy viszonyulok a leadandó anyaghoz.
Nem csak annak a legszűkebb körű tényanyagnak nézek utána, ami feltétlenül
szükséges ahhoz, hogy sikerrel teljesítsem a gyakorlatot, nem hagyom az utolsó
pillanatra a készülést, és nem akarom minél rövidebb idő alatt letudni
azt.
Szóval beleteszek egy adag olyan energiát,
amelyet közvetlenül biztos, hogy nem fogok felhasználni, tehát nem fogok külön
beszélni, vagy kitérni azokra témákra, de ha esetleg az órán előjönnének velük
kapcsolatos kérdések, tudnék rájuk válaszolni. Ebben a felkészülésben
rengeteget segített az internet. Olyan videókra, képekre vagy akár tanítás
módszertani útmutatókra bukkantam rá, amely az adott téma legkülönfélébb
perspektíváit világította meg így segítve nekem a leglényegibb elemek
megragadását a tanulók számára is világos, érthető, felfogható és használható
módon. Persze a legtöbb információ nem magyar nyelven volt olvasható, de ez
is része a kutatómunkának a perspektíva kiszélesítésének, illetve
fejleszti a számítógépes skilljeimet, mivel az anyagok átdolgozása, magyar
tanulókra való adaptálása, nem csak szellemi, hanem technikai energiákat is
követel.
A befektetett munka azonban tényleg
kifizetődik azzal, hogy olyan osztályokat látok, ahol tanulásban akadályozott
tanulók 4 órán keresztül tartó projekt órán (természetesen 3 beiktatott 10
perces szünettel) rendületlenül figyelnek, és aktívan részt vesznek az órán.
Jelen lehetek nagy rádöbbenéseiknél és okos és érdeklődő kérdéseiknél… Ennél
tényleg nincs nagyobb öröm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése